(részlet)
„Kávéházban lépnek fel a magyar színjátszás legjobbjai – tudósít egy korabeli újság.
-Igen, kávéházban…Csak ezen a héten többek között Tolnay Klári, Tőkés Anna, Mészáros Ági, Nagypál László, Sárdy János, Olty Magda, Tompa Sándor, Honthy Hanna, Ladányi Ferenc, Szilvássy Margit, Keleti László, Várkonyi Zoltán stb. stb. lép fel az EMKE kávéház dobogóján…”
Bermann Józsefné, barátnőm, az EMKE kávéház volt tulajdonosa segítségével hoztam létre ezeket a műsorokat. Abban állapodtunk meg, hogy a műsor fejében a bruttó bevétel tíz százalékát adják az otthon céljaira. Ami nem kis összeg volt akkoriban. Walter József, az EMKE Üzemi Bizottságának elnöke így nyilatkozott: „Mindent megteszünk, hogy az első lépések, a színészek kávéházi szereplése erkölcsi és anyagi sikert hozzon. Mi, pincérek tudjuk talán a legjobban, hogy milyen szomorú sorsot jelentett azelőtt vagyontalanul megöregedni…”
Műsorunkat február 1-én kezdtük. Számomra ez a hat hét meglehetősen fárasztó volt, jóformán alig aludtam. A műsor ugyanis tizenegykor kezdődött – művésztársaim előadás után jöttek oda – és egy óra felé ért véget. Ültem a galérián, és meg kellett várnom a zárórát, mert akkor jött a legnehezebbje: a főpincérek körém ültek, kiöntötték bőrtasakjukból a lózungot, leszámolták a bevételt, és a tíz százalékát odasöpörték elém.
…A Színészek Nyugdíjintézete ajánlott fel százezer forintot a berendezésre, az EMKE kávéház műsorai ötvenezer forintot jövedelmeztek.
(Gobbi Hilda: Közben… című könyvének részlete, megjelent 1982-ben a Szépirodalmi könyvkiadónál)
