Az EMKE kávéház és családom

Az, hogy ez a honlap megszületett, tulajdonképpen a Véletlennek köszönhető.

A Véletlen ültetett minket egy vacsoraasztalhoz a kedves, korunkbeli házaspárral, egy Bécsbe induló kirándulóhajón. A kölcsönös bemutatkozás után, két Péter és két Zsuzsa ült egymással szemben. Keresztneveink azonosságát is a Véletlen intézte. Ám úgy látszik ez még nem volt elég a Véletlennek, fokozta a meglepetéseket. Vacsora utáni jó hangulatban beszélgettünk és akkor az újonnan megismert Péter egyszer csak azt találta mondani, hogy az ő dédapjáé volt a híres EMKE kávéház. Hiszen ez….., ez lehetetlen! Mert az én nagyapámé volt!Az est további részében pedig a két Péter megpróbálta kibogozni, hogyan is történt ez a felmenőikkel. Azonban az, hogy ez a honlap életre is kelt, az már nem a Véletlen műve.

Stern Fruzsina és Radó Sándor, eljegyzési fotó (1919)

Minden azzal kezdődött, hogy 1919. július 3-án nagyanyám Stern Fruzsina férjhez ment az akkoriban feltűnő, ígéretes tehetségnek induló Radó Sándor színészhez.Hamarosan megszületik leányuk, Magdolna, azaz anyukám és 1921-ben, mint ahogy azt Saly Noéminél már olvashatták, nagyapám az EMKE-pincében, a kávéház alagsorában létrehozott kabaréban aratta sikereit.

1923-ban a hatóságok bezáratják az EMKE-pincét, veszélyességére való tekintettel, de ez már nagyapám egyre feljebb ívelő karrierjét nem befolyásolja. A film is felfedezi, lemezfelvételei készülnek, de a család mindebből keveset profitál, mert legendás zsugorisága miatt Fruzsinával kötött házassága 1926-ban felbomlik.

Nagyanyám, 1931-ben köt házasságot Bermann Józseffel, egy fiatal és tehetséges kávéssal, aki a József krt. 55. szám alatti Deák kávéházat vezeti testvérével, Bélával együtt. Hamarosan nagyanyám is az üzemeltető társaság részese lesz. A kávéház gazdasági ügyeit intézi.

Szegő András (1938)

Az 1930-as évek közepére az EMKE Kávéház fénye hanyatlik. Nagyanyám, aki a család motorja, legfőbb irányítója, valamint a gazdasági és egyéb hírek mindentudója, szövetkezik „szívbeli” nagyapámmal, Bermann Józseffel, testvérével Bélával, valamint nagymamám nővérének vejével, Szegő Andrással, és megveszik az EMKE Kávéházat Horti J. Károlytól. 1936 szeptemberét írjuk ekkor.

Stern Fruzsina (1930-as évek eleje)

Teljesen átalakítják a kávéház külső és belső terét.

Az átalakított EMKE kávéház (1941)
EMKE kávéház belső tere, hátul a galéria (1937 után)
Emke reklám (1940)

Szerződtetik a kor leghíresebb dalénekesét Kalmár Pált, az újonnan kialakított Grillbe pedig a legjobb dzsesszmuzsikusokat.

A tulajdonosok közül egyedül Bermann Béla sejtette meg a sötét jövőt, kiment Amerikába.

Bermann Béla ment, apám, Muskát László pedig jött. Az egykori válogatott atléta, olimpikon, magyar bajnok és csúcstartó 1940-ben elvette feleségül anyámat és betársult a kávéházba.

Apu. Muskát László a magyar atlétikai válogatott tagja (1925)
Muskát László, a 110 méteres gátfutás országos csúcstartója
Az 1924-es párizsi olimpián negyedik helyezést elért 4x100m síkfutó váltóban balra a második az apám (Forrás: sportmuzeum.hu)

A sötét jövő jelenné vált. A család, felismerve a veszélyt, „strómanként” egy jó barátot kért fel az üzlet tulajdonának átvételére. Így 1941 október 1-től a Kávés Ipartestület elnöke:

felsőörsi Kövessy Géza tulajdonosként jegyzi az EMKE Kávéházat.

A család azonban a háttérből tovább folytatta a kávéház működtetését, és apám a népszerűségével, ismertségével és összeköttetéseivel csak elősegítette ezt.

1944. március 19-én a németek bevonulásával minden összeomlott. Menekülni, bujkálni kellett.

Az ostrom után a család összefogott, hogy újra életet leheljen a teljesen kiégett, romos kávéházba.

Budapest, 1945. február 6. Szovjet katonanők irányítják a forgalmat a Rákóczi út és a Nagykörút keresztezõdésében, a volt Emke kávéház előtt. Az ostromot követő napokban, 1945. februárjában, a közvetlen szovjet katonai igazgatás során a budapesti rendőrök még nem álltak szolgálatba ( MTI Fotó/MAFIRT)
Az újjáépített EMKE kávéház (1945 április)

1945 április 15-én újra megnyitották az EMKE Kávéházat, amely kívül-belül megegyezett a háború előtti állapotával.

Nagyszüleim és apám mellé betársult Flaschner Ernő, aki ezelőtt a Moulin Rouge mulató legendás tulajdonosa volt. Újra indult az élet. Kalmár Pál énekelt és a Grillben olyan nagyszerű művészek léptek fel többek között, mint Feleki Kamill, Galambos Erzsi, Mednyánszky Ági és a Latabár testvérek.

1949. február 26. Amit a család nem akart elhinni, bekövetkezett. A kávéházat államosították.

Mindent elvettek. Egyetlen tárgy, ami megmaradt egy tejkiöntő, amit Saly Noémi által kaptam vissza.

EMKE. Balra Muskát László, jobbra Bermann József, háttal Flaschner Ernő (1948) (Fotó: Bauer Sándor)
Bermann József

Apám, mint üzletvezető, nagyapám mint pincér (ahogy a szakmáját fiatal korában kezdte) a vendéglátó iparban maradt. Nagyanyámat pedig a jó barát, Gobbi Hilda az akkor alakuló Jászai Mari színészotthonban alkalmazta.

1951. Megint eljött a rettegés időszaka. A csengőfrász. A kitelepítés réme, amely a nagyszüleim részére bekövetkezett. Egy hajnali időpontban jöttek értük és el kellett hagyni a lakásukat.

Ekkor megint közbelépett a jó barát, Gobbi Hilda, aki minden követ megmozgatva visszahozatta őket Budapestre és az akkor még épülőfélben lévő Ódry Árpád színészotthonban kialakított számukra egy szolgálati lakást és nagyanyámat megtette a színészotthon első vezetőjévé.

Gobbi Hilda

Nagymamám nem sokáig élvezhette a három unokáját, a megpróbáltatások az egészségét kikezdték és fiatalon, ötvenhárom éves korában meghalt.

Nos, így ért véget a családom és az EMKE Kávéház kapcsolata. Na és ki az a másik Péter a bécsi hajóútról? Ő nem más, mint a Wassermann család leszármazottja.

…ennyi maradt…

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.