Sármány Ilona – Juhász Gyula: Amit a századforduló kávéházainak berendezéseiről tudunk

(részlet)

 

EMKE részlet (1912)

EMKE részlet (1912)

Intérieur címmel 1912-ben új iparművészeti folyóirat indult, mely elsősorban a kávéházak belsőinek kialakításával, kritikájával foglalkozott, épp a célból, hogy hozzájáruljon a tervezések művészi színvonalának emeléséhez, és hogy a fiatal belsőtervezőknek megrendeléseket szerezzen.
Itt jelent meg az akkor átépített EMKE kávéházról egy elismerő hangú ismertetés. Szerzője dicsérte az egyszerű, funkcionális megoldásokat, a sima, dísztelen felületek és a magyaros ornamentika szerencsés arányát. Elsősorban a vasoszlopok burkolatán és a Földes Imre által festett „Csodaszarvas vadászat” jelenetén volt érezhető a magyar szecesszió népművészeti díszítő elemeket felhasználó, „folklorizáló” irányzatának hatása, mely egyébként meglehetősen ritka volt a kávéházbelsőkben.

EMKE tükörfal (1920-as évek)

EMKE tükörfal (1920-as évek)

A korabeli fényképek tanúsága szerint az EMKE nagytermének zárófalát díszítő tükrök feletti freskófrízen Hunor és Magyar alakja erőteljesen stilizált megfogalmazású, akárcsak a szögletes vonalvezetésű, szinte geometrizált táj. A vadászok alakja mögötti stilizált bokor erőteljes bécsi hatást mutat, akárcsak a szintén Földes által tervezett pilléreket borító ornamentika, mely egyenes ági leszármazottja a Klimt-festmények geometrizáló ornamentikájának. Érthető ez a stílusegyveleg, hiszen Földes Imre a Mintarajziskola után Bécsben és Berlinben képezte magát.

EMKE belső (1920 körül)

EMKE belső (1920 körül)

Az EMKE kávéházat 1895-ben Wassermann Jónás alapította. Maga is tagja volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, innen a kávéház neve, amely egyben az egyesület rendszeres találkozóhelye is volt. Az alapító 1901-ben bekövetkezett halálakor a kávéházat fia, Wassermann Mór vette át. A fönt jelzett kötődés magyarázza, hogy az enteriőr kialakításakor megrendelőként a magyar mondavilágból választott témát. Érdekes emellett, hogy a megbízást a fiatal és még ismeretlen Földes Imre kapta, aki „bécsies stílusban” festett. A művészetben a századfordulón még élesen meglevő és tudatosan ápolt nemzeti függetlenségi alapon álló osztrák-magyar stiláris szembenállás ekkorra már megkopott. A recenzens számára föl sem tűnt a bécsi ihletés.

EMKE belső részlet (1912)

EMKE belső részlet (1912)

A kávéház nem mindennapi szolgáltatásai közé tartozott egy folyóiratokkal is gazdagon ellátott kölcsönkönyvtár. Különösen sikeres volt az EMKE ekkor kialakított étterme, melynek hosszú és magas, nem éppen kellemes arányú, dobozszerű terét két méter magasságig törtfehér színű fa-lambériával burkolták. Az egyes betétszakaszokat négyzetekbe sűrített virágornamensek díszítették, s a sötétre pácolt, magas támlájú székek Mackintosch stílusára emlékeztettek. A lambéria felett a falmezőt és a mennyezetet egyaránt vékony vonalakból kialakított, különböző méretű négyszögekből álló, igen levegős hatású festett hálórendszer szőtte át, melyben, mint óriás kalickákban, madarak röpködtek. Sajnos e festett madarak színei rekonstruálhatatlanok, de minden bizonnyal színesek voltak, s derűs játékosságot varázsoltak a világos, a szűk teret ezáltal kitágító falakra. Ennek az étteremnek az összhatása már az 1920-as évek elegáns és könnyed art-deco stílusát előlegezte.

Az alagsorban nappal egy kispénzű embereknek kialakított étterem üzemelt, amely este igényes mulatórészként működött. Berendeztek magas pulttal és bárszékekkel egy amerikai rendszerű helyiséget is, ami igazi újdonság volt Pesten. Saját cukrászati részt is kiépítettek, amely a külső megrendelők igényeit szolgálta.

(Forrás: Budapesti Negyed 12-13 (1996/2-3))